1%

**SZUPPLIKÁCIÓ - AMIRE MEGTANULUNK ODAFIGYELNI** "A kegyelem idején meghallgattalak, az üdvösség napján megsegítettelek. Íme most van a kegyelem ideje, íme most van az üdvösség napja!" / 2Kor. 6,2 / Alig ünnepeltük az ádventi vasárnapokat, egy szempillantás alatt a karácsonynál tartottunk, ma pedig már szilveszter ünnepére és az új évre készülünk. Ilyenkor elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire nem a mi kezünkben van az idő. Igénk is pontosan ezt fejezi ki. Miután Pál apostol bizonyságot tett a Krisztusban való új élet lehetőségéről, arra emlékezteti a korinthusiakat, hogy mindezt el is lehet veszíteni, mert aki nem él az Isten által felkínált javakkal, annak az élete terméketlen, gyümölcstelen lesz. Éppen ezért figyelmezteti a gyülekezetet, hogy gondolkodjon el rajta, Isten milyen sokszor segítségére volt a bajaikban, gondjaikban. S ezért most az embernek is tennie kellene valamit. Mint mindig, előbb az Isten közeledett, segített, de most már rajtuk a sor! Az ige biztat. De tapasztalhatjuk saját magunkon, hogy nem mindig tudunk odafigyelni az Isten beszédére. Luther Márton ezt mondja erről: "Az Isten igéje olyan, mint a záporeső: jön, és hirtelen elvonul." Így igaz. Az Úr üzenetét nem lehet csak úgy "lehívni" a magunk számára. Van egy pillanat, amikor megérthetjük, de azután eltűnik az az idő. Nem is mindig tudjuk befogadni az igét, sokszor el vagyunk iránta tompulva. Miért lehet ez? Mert valami elvonja a figyelmünket Krisztusról. Ez pedig megzavarhatja a Jézus urunkkal együtt töltött mindennapjainkat. Adódhatnak olyan szituációk is az életünkben, amikre keresztyénként meg kellene felelnünk, de éppen ott és akkor nem megy. Jóllehet, egyszer már hallottuk a választ adott igehirdetésekben. Nagyon fontos, hogy megtanuljunk jól odafigyelni Krisztusra - ha lehet, még jobban - az előttünk álló évben! A figyelem fontosságáról egy történetet szeretnék elmesélni.

Egy indián ellátogatott New York-ba a barátjához. Sétálni indultak a Broadway-n. Nehezen viselete a járművek zaját, az utcákon özönlő tömeg moraját. Egyszer csak megtorpant, megragadta a barátja karját, és a fülébe súgta: - Hallod te is, amit én hallok? - Persze hallom az autók dudálását, a buszok dübörgését, a gyalogosok beszédfoszlányait… - Nem, nem. Itt valahol egy tücsök ciripel. - Lehetetlenség. Biztosan tévedsz, a belvárosban, sajnos, már régen nincsenek tücskök. De ha ide is tévedt volna egy, ebben a zajban úgysem hallaná az ember. - felelte türelmetlenül a városi ember. Az indián széthajtotta az egyik ház falára kúszó csenevész vadszőlő leveleit, s valóban egy kis tücsök lapult mögötte. - Persze, nektek egyszerűen kifinomultabb a hallásotok…- jegyezte meg a barátja. - Nem érted, miről van szó! - volt a válasz. - Adj egy 50 centes érmét! - Amikor megkapta, a földre ejtette a pénzt. A körülöttük álló járókelők közül többen megtorpantak, még azok is, akik néhány lépéssel arrébb voltak már, és kíváncsian keresték szemükkel az érmét. - Érted már? - kérdezte az indián a barátját. - Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb, mint a tücsök ciripelése. A fehér ember füle ezt is meghallotta. Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire megtanul figyelni. **Kormányos György** (2006-ban Tengelicen szupplikált teológus)

**Velünk történt Trippstadtban** Az új presbitérium megalakulásakor elhatároztuk, hogy a trippstadti testvérgyülekezettel megpróbáljuk a kapcsolatunkat szorosabbá tenni. Adódott az alkalom: 2006 szeptember 10-én új lelkészt iktattak be az ottaniak. Gyorsan összeállt egy négyfős csapat, aki képviseli a tengelici evangélikuskat: Füller Mihály, Kovács Éva néni, Bodáné Szilvia és jómagam. Sajnos, az indulás napján Szilvike visszamondta az utat, így csak hárman maradtunk. Nürnbergig nagyon fitt volt a társaság, de onnan Kaiserslautern-ig akkora csend lett az autóban, hogy neki lehetett volna támaszkodni.

Reggel 7 órára érkeztünk Trippstadtba. Walter és Christa reggelivel várt bennün-ket. Ezután gyorsan átöltöztünk, nehogy elkéssünk az ünnepségről. Érdekes volt, hogy amikor az új lelkész (Bruno Heinz) megköszönte nekünk, hogy Magyarországról eljöttünk, Tengelic helyett "tenlicet" mondott. A gyülekezeti tagok pedig kórusban javították ki: TEN-GELIC. Délután 3 órára az ottani presbiterekkel együtt kávéra, süteményre voltunk hivata-losak a parókia kertjébe. Közösen áttekin-tettük a testvérkapcsolatot és beszélget-tünk a lehetséges jövőről. Este 9 körül fáradtan estünk az ágyba. Hétfőre egész napos kirándulást szerveztek nekünk Trippstadt környéki településekre. Idegenvezetőnek a 76 éves Jákob bácsit nevezték ki mellénk, aki ennek a feladatnak kitűnően megfelelt. Először a Steinberg hegycsúcsra mentünk, ahonnan csodálatos kilátás tárult a szemünk elé: a Rajna völgye. Óriási szőlőültetvények vannak itt. Egy helyi borásznál meg is kóstolhattuk a finom rajnai bort. Innen az utunk Németország második legnagyobb dómjába vezetett. Méretei, látványa maradandó emlék maradt. Városnézés után sietni kellett haza, mert grill party-ra voltunk hivatalosak. A remek vacsora után jó hangulatú beszélgetés következett. Éjfél körül sikerült ágyba bújni. Kedden a faluval ismerkedtünk. Felkerestük az erdészeti kutatóintézetet, jártunk önkormányzati- és egyházi óvodában. Este Walterrel, Christával voltunk együtt, mert ők magyarul tanulnak. Hát nem hittem volna, hogy a csütörtököt vagy a vasárnapot ilyen nehéz kimondani! Másnap reggel 7 órakor elbúcsúztunk, vendéglátóinktól a viszontlátás reményében. Elmondhatjuk, hogy szép három napot töltöttünk Trippstadt-ban. **Kászpári Károly**

**A SZIVÁRVÁNY Gyerekhét** idején, nyáron, izgalmas kalandban volt részem. A táborozók azt a feladatot kapták, hogy Tengelicen nyaraló gyerekeket hozzanak magukkal. Nálunk nyaralt két unokám, és ebben az időben éppen az utcán játszottak. A kilenc éves Gábort hívták, és ő örömmel velük is ment anélkül, hogy nekünk szólt volna. Nem tudtunk a feladatról, fogalmunk sem volt, kikkel ment el és hova. Kétségbeesett keresésbe kezdtünk. Ekkor csörrent meg a telefon, és kiderült, hogy jó helyen van, a táborhelyre ment az unokám. Így mindannyian megnyugodtunk. Utólag már csak nevetünk az egészen, de akkor nagy ijedtség volt. Pénteken estére meghívtak bennünket a búcsúestre is. Szívesen elmentünk. A táborozó gyerekek színes, vidám műsora, a szépen lobogó tábortűz feledtette velünk az izgalmakat, a bosszúságot, és igazán jól éreztük magunkat ezen az estén. Az unokám sokat játszott a hasonló korú gyerekekkel. Ahogy figyeltem őket, arra gondoltam, milyen szép napokat biztosítottak itt a gyerekeknek. Elismerés jár ezért a szervezőknek, segítőknek, mindazoknak, akik bármilyen formában hozzájárultak ehhez a feledhetetlen héthez. Az unokám kalandja pedig bekerült a család vidám történetei közé. KarasziJózsefné

**TÁRSADALMI MUNKÁK A GYÜLEKEZETBEN** Hogy együtt többre jutunk, nem új gondolat a tengelici gyülekezet tagjai számára. Idén is sokminden újult, szépült, készült el társadalmi munkában. A templom lépcsője mellett új korlát segít a könnyebb feljutásban.

Paksi tűzoltók kivágták a veszélyessé vált fenyőfákat a templomkertbenA gyülekezet férfitagjai pedig felvágták és elhordták a farönköket. Mire a Szivárvány Gyerekhét csapata megérkezett, tiszta, rendes udvar fogadhatta őket.

A **Totyogó Klub** számára az anyukák mászókákat festettek le a legkisebbek számára.

Az asszonytestvérek minden ünnep előtt rendbe tették az udvart és a templomot. Tavasszal és ősszel igazi nagytakarítás volt.

Minden segítséget ezúton is köszönünk!

GYEREKNAP-2006. A gyerekekek közötti szolgálatra ebben az évben is nagy hangsúlyt helyeztünk, és sok segítséget is kaptunk ehhez. Idén tavasszal résztvettünk a példásan megszervezett, színes programokkal teli egyházmegyei gyermeknapon, Nagymányokon.

Majd egy héttel később a gyönki gyülekezeti gyermeknapon is, ahol a bibliai történet, a játék és az éneklés mellett egy színvonalas színházi előadással is kedveskedtek a részt-vevő gyerekeknek - nagy sikert aratva.

GYEREKKLUB-2006. Új program volt a tanévnyitó- és a tanévzáró kerti parti.

Az előző évekhez hasonlóan az ebben az évben is tartottunk gyerekklubokat a tanítási szünetek napjain.

Szép időben az udvaron,esőben a gyülekezeti teremben vártuk változatos hittanos és kézműves programokkal a lurkókat.

**NÉPFŐISKOLA** Minden év őszén megtelnek az iskolapadok, megkezdődik a tanítás kicsik és nagyok számára. Az egyetemeken, főiskolákon is benépesülnek a termek, komoly munka folyik mindenütt. Aztán eltelnek a diákévek, a tanulást azonban soha nem tekinthetjük befejezettnek. Az élet követeli, hogy később is szerezzünk új ismereteket, vagy felelevenítsük a rég megszerzetteket. Ha ellátogatunk a népfőiskola előadásaira, akkor meggyőződhetünk arról, mennyi új ismeretet tartogat még számunkra az élet, és ebben a formában ezek befogadására még a napi munka után is képesek vagyunk. Mindig érdeklődő ember voltam, ezért örömmel vettem a hírt 2003. őszén, hogy Tengelicen is lesz népfőiskola. Az idén már negyedik évfolyamot megérő előadássorozatra szívesen járok mind a mai napig. A népfőiskolai előadássorozat előadói között különböző korosztály képviselteti magát. Nem szégyen fiatalabbtól tanulni. Sok „IFJÚ TUDOR” témaválasztása felkeltette érdeklődésemet. A helyi hozzászólások, hozzáolvasások által olyan ismeretek birtokába jutottam, melyek tanulmányaim és munkám során nem, vagy csak érintőlegesen fordultak elő. Érdekes volt az Atomerőművel, a természeti jelenségekkel kapcsolatos történelmi ismereteket és személyiségeket bemutató előadás. Élvezet volt hallgatni Tóth Ferenc és Pohner Zoltán tengelici diákok II. világháborús, majd 1956-ról szóló beszámolóját. Pálmai Ödön útibeszámolója alatt Portugália tájaira képzelhette magát a hallgató. Reméljük ez évi előadása is Görögországról ugyanennyi élményt nyújt majd. Az idei tanév előadásai közül a piramisok titkait, a bukovinai székelyek kultúráját, a lovak intelligenciáját, Jean d’ Arc életét bemutató alkalmakat várom kíváncsian. Az informális tudás megszerzése közben a népfőiskola résztvevői egymást is jobban megismerhetik. Az ismeretszerzésen túl személyiségfejlesztő szerepe is fontos e foglalkozásoknak. Jobb emberismerő, egymás munkáját tisztelő képesség alakul ki bennünk. Én csak bíztatni tudok mindenkit, hogy nézzen be a heti egy alkalommal megtartott előadásokra. Megéri. **Fejős Józsefné**, nyugalmazott pedagógus